In 1939 with war about to break out, the government expected major air attacks on all Britain's cities, and that this bombing would pave the way for a German invasion. The government felt it needed to get at least the children out of the city and into the safety of the countryside. Plans for the evacuation of school children began in July 1939 before the outbreak of war. Mass evacuation began on September 3rd 1939 the day that war was declared. Children, mothers and expectant mothers were moved out of the danger areas and into the relative safety of the countryside, to places in Kent, Sussex, Wales, Devon, Cornwall, and many other areas. Children returned to school from their summer holidays and suddenly found that they were all about to move to a different part of the country.

Imagine that you are about to leave your parents, you don't know where you are going or for how long you will be away. You are probably going to a place in the countryside that you have never been to, maybe you have never been to the countryside before. You are going to be staying with people you have never met before, you do not even know their names let alone whether they are nice or not. You have a small emergency ration packed-lunch, a gas mask and a postcard ready to send home to tell your parents where you are. If you are lucky you will get to stay with your friends or your brothers and sisters, but then again, you may not. Add, to these feelings of uncertainty, the threat of war, the fear of attack and invasion, and you might be close to feeling the way an evacuee may have felt standing on the train platform waiting to be sent to the safety of the countryside.

Just under half of all London school children were evacuated. They were met in their countryside destinations by the billeting officers that would take them to their foster homes, and by volunteers from the Red Cross and members of the Women's Voluntary Service (W.V.S.) who assisted with the care and attention the children needed. Some children went to foster homes on farms, some to cottages, some to the manor house (where the care of several children might be left to the servants).
Many Londoners who were moved to the countryside found that they and their country hosts came from completely different worlds. Both the Londoner and the country-dweller had their own prejudiced view of what the other was like. Londoners thought that country folk would be backward, old-fashioned and snobbish. The country hosts thought their guests from London would be dirty, loud, ill mannered and lice-ridden. Evacuation exposed many of these old prejudices and forced people to face issues concerning the differences and imbalances of social class, and the sometimes-squalid conditions of poverty-stricken city life. Evacuation introduced one half of Britain to the other half, inner city to country, middle-class to working-class. A character in the 1941 film 'Dawn Guard' said,

"We found out in this war how we were all neighbours, and we aren't going to forget it when it's all over".

 

For some London children the experience of evacuation was not a happy one. They missed their families, friends and familiar city streets. Sometimes their new foster parents did not understand them or treated them harshly. For others, it was the best time of their lives and they enjoyed the fresh country air, good country food and lots of new things to do. Perhaps most importantly they made friendships and learned things about themselves and their foster parents, which stayed with them all their lives. One schoolteacher, evacuated with his school to Somerset wrote:

"All of the evacuees have gained an experience and a broadened outlook which will inevitably modify their future lives. A deeper understanding will, I hope, arise between the peoples of our own land"

 

Let's leave the final word to a Londoner evacuated in June 1940. George Knott with his friend Frank Moons (both eleven year old lads from Tooting in south west London) was evacuated to Barnstaple in north Devon. As an older man, George looks back:

"I think our foster mother found us a bit hard to understand with our somewhat more worldly outlook and ways. I am grateful to her for taking us in as it could not have been easy to handle two lively young strangers, and we were warm and comfortable and well fed at all times"

1939BAN  háborúval felől  kitör , a kormány elvárt fontosabb levegő támadás  összes Britain's város, és az ez bombázás volna egyengeti az útját    egy Német invázió. A kormány filc az kellett kapni  legalább  a gyerekek kinn  a városnak és  a biztonságba of a vidéki. Terv  a kiürítése  iskolások  kezdett  Július 1939BANNAK előtt a kitörése  háborúnak. Tömeg kiürítés kezdett  Szeptember 3rd 1939 ma  az háború  deklarált. Gyerekek, anya és expectant anya voltak mozgatott kinn  a veszély területnek és  a viszonylagos biztonságba of a vidéki,  helyek  Kentben, Sussex, Bordázat, Devon, Cornwall, és sok egyéb terület. Gyerekek visszatért az iskolába  -ból  nyári szünidő  és hirtelen talál az voltak  összes felől mozogni   egy különböző részük  az országnak.

Képzel az vagy  felől  elhagyni szüleid , nem tudod   hol vagy  haladó vagy  mennyi ideig  leszel   el. Vagy  talán akarna  egy hely ban a vidéki az neked van  soha lesz , talán neked van  soha lesz  a vidéki előtt. Vagy  akarna  hogy maradás  emberekkel neked van  soha találkozott előtt, te  még akkor sem  tud  neveik békében hagy  vajon ők  szép vagy nem. Neked van  egy kicsi biztonsági élelmiszertartalék  packed-lunch, egy gázálarc  és egy levelezőlap kész  küldeni otthon elmondani  szüleid  hol vagy . Ha vagy  szerencsés fogsz  elér vhova  marad   barátaiddel vagy  fiútestvéred és nővér, de viszont  újra, te május nem. Hozzáad,  ezek érzet of bizonytalanság, a fenyegetése  háborúnak, az a félelem attól, hogy  támadás és invázió, és te lehet hogy közel  érzet az út egy kitelepített személy május van filc álló a vonaton   platform várakozás  hogy küldött  a biztonság of a vidéki.

Éppen alatt fél  összes Londonnak iskolások  voltak evakuált. Voltak  találkozott   vidéki rendeltetési helyükben  az elszállásolás tiszt az  fogna őket   felnevel otthonuk, és  önkéntes -ból a Keresztes vitézek keresztje  és tagjai  a Women's Önkéntes Szolgálat (W.V.S.) ki támogat  a gonddal és figyelem a gyerekek kellett. Néhány gyerekek ment  felnevelni otthon  gazdaság, néhány  kunyhók, néhány  az uradalom ház (hol a gondja  több gyerekeknek lehet megmarad   a cseléd).
Sok Londoners ki voltak mozgatott  a vidéki talál az ők és  országuk gazda jött -ból teljesen különböző világ. Mindkét a Londoner és a country-dweller   saját előítélet nézésük of mi az egyéb  szeret. Londoners gondolat az ország nép leendő  hátra, old-fashioned és sznob. Az ország gazda gondolat  vendégeik -ból London leendő  erkölcstelen, hangos, beteg illedelmes és lice-ridden. Kiürítés exponált sok  ezek régi előítéletnek és kényszerített emberek  arc kibocsát illetőleg a különbségek és kiegyensúlyozatlanság of társadalmi osztály , és a sometimes-squalid körülményei  poverty-stricken város életnek. Kiürítés bevezetett egy fél  Anglianak  az egyéb fél, belső város  ország, middle-class  working-class. Egy karakter  a 1941 film 'dawn Guard'ban mondta,

" találunk kinn ebben  háború hogyan mi voltunk  összes szomszéd, és nem vagyunk  akarna  felejtsd el  amikor elmúlt, vége van  ".

 néhány London gyerekek a tapasztalata  kiürítésnek  nem egy boldog egy. Ők elhibázott  családjaik, barátok és ismerős város utca. Néha  új felnevel szüleik nem tud  ért őket vagy kezelt őket harshly.  többiek, volt  a legjobb ideje   életeiknak és ők élvez a friss ország levegő, jó ország élelem és rengeteg  új dolgok  . Esetleg legtöbb importantly ők elkészült barátság és tanult dolgok felől magukat és  felnevel szüleik, melyik marad velük  összes  életeik. Egy schoolteacher, evakuált   iskolájaval  Somerset írt:

"Összes  a kitelepített személynek van haszon egy tapasztalat és egy szélesít kilátás melyik fog inevitably módosít  jövő életeik. Egy mélyebb megértés fog,  remélem, felkel között a népei   saját szárazföldünknek"

Let's elhagy a befejezés szó  egy Londoner evakuált  Június 1940BAN. George Knott   barátjaval Őszinte Hold (mindkét tizenegy éves  fiú -ból Kürtszó  dél nyugat Londonban)  evakuált  Barnstaple  észak Devonban. Mint egy öregebb ember, George néz vissza:

" gondolom  felnevel anyánk talál nekünk egy kicsit  nehéz megérteni     valahol több világi kilátásunkkal és utak. Én vagyok  hálás neki   jövedelem nekünk ban mint az tudott nem van lesz könnyű  kezelni kettő eleven fiatal idegen, és mi voltunk  meleg és kényelmes és nos etetett bármikor  "